A házastársak szétválását közös kezdeményezésre és az egyik fél kérésére is el lehet végezni. Hogyha az együttélés már nem elviselheto és helyre sem lehet hozni, ún. bontóperrel választják szét a feleket. Az utóbbi fél évszázadban a törvényes válások száma 5-600%-kal emelkedett. A válóperek csaknem háromnegyedét a noi fél indítványozza.
Ha a vagyonnal kapcsolatban merülnek fel viták, akkor azonban a perköltségek is megnövekszenek, mert a szakértokért fizetni kell (gyermekelhelyezésnél a pszichológus ingyenes). A perköltségen a váló felek osztoznak, de a szakértoknek eloleget kell adni. A vagyonmegosztási pernél a vagyoni érték 6%-a a perköltség. Ha nem sikerül megegyezni a földrol vagy házról, akkor elárverezik, ami nem túl elonyös, mert ilyenkor rendszerint nagyon alacsony áron találnak gazdát az ingatlanok. A fizetésnek maximum 50%-a ítélheto oda gyermektartásra. Egy közös gyermek esetén a fizetés 15-25%-a körüli összeget szoktak ítélni. Minden esetben figyelembe veszik a gyerek életkorát, anyagi igényeit (szükségleteit) és az eltartó anyagi forrásait.
A jogi procedúrán túl a feleket nagy mértékben megviselhetik a különválás érzelmi aspektusai. Fontos a váló felek egymást elbocsátó magatartása és új viszonyulás, kapcsolatrendszer kiépítése mind egymással, mind gyermekeikkel, közös ismeroseikkel, rokonaikkal. Ekkor egy teljesen más életmód áll be.
